Teljesen együttérzek veled... Én is hasonló cipőben járok most, olyannyira, hogy akit eddig barátomnak hittem, éppen azért nem áll szóba velem, mert megismert. Ezek szerint eddig nem tudta, mire számítson, vagy mi? Ki vagyok teljesen... 2 napja alig alszom. És még ő mondja rám, hogy szar alak vagyok, meg javíthatatlan, amikor ő kínoz már félszáz órája. Az mi, jószívűség?

Ejha,
Én ezt már régen megtanultam, legalábbis remélem, hogy megtanultam, de nekem már évek óta nincsenek ilyen gondjaim. Mondjuk sok barát sincsen, de nem is kell. Annyi kell csak amennyit én is jó szívvel tudok kezelni és nem sajnálom az időt rájuk.
Én úgy tanultam meg, hogy régebben volt sok pénzem, persze ez relatív, de ahhoz elég volt, hogy komoly társasági életet élhessek és Mindenki a barátom volt. Aztán úgy alakult, hogy nem lett pénzem és a vélt barátoktól próbáltam segítséget kérni, na nem anyagi, hanem a baráti időszakban elhangzott munka egyéb ötletekkel kapcsolatban. Tehát nem halat akartam, hanem segítséget a háló elkészítéséhez, amivel majd megfogom a halat. Tehát még csak nem is hálóra kellett... Ebben sem sem segítettek már a vélt barátok. Egyszerűen szóba sem álltak velem amikor szükség lett rájuk. Ekkor megtanultam azt a nagyon fontos dolgot amit Tokom sorstársunk is leírt. Az hogy ismer és mégis szeret... Jah és eltelt jó sok idő...