Eh, a tököm máris tele van. Valahogy a Karácsonyt én úgy terveztem, hogy hátradőlök, nézek ki a fejemből, a háttérben megy valami karácsonyi nóta, és csak szimatolok a konyhából előtörő illatokra. Aztán zabálás, ajándékátadás, nyugi.
Nálunk ez úgy zajlott, hogy reggel kelés korán, csomagolás, faállítás, rokonlátogatások indulnak. Sütemény-csereberék mindenütt, tisztára wazzegh mint az itt a piros, hol a piros, arra sem emlékeztem hogy melyik kaját kaptuk és melyiket vittük mi. Ja és persze egy kis meló is bejátszott azért, csak egy fél óra, éppencsak hogy borzolja az idegeimet. Este 7-re már sikerült is hazaesni, gyorsan ajándékozás meg az egész napi zabálás után természetesen muszáj vacsorázni, úgyhogy kb. élősúlyom másfélszeresére dagadtam, persze ez egyáltalán nem probléma csak mindjárt kitaccsolom az egészet a szőnyegre. Most olyan éjjel 11-re állt össze az a nyugodtság, aminek reggel óta át kellett volna szőnie az életemet. Holnap persze utazás további rokonokhoz, és majd 27-én este áll meg a dolog. Hurrá, lesz egy napom berúgni. :-)
Nem panaszkodni meg sajnáltatni akartam magam, tényleg, meg amúgy is leszarjátok; de kurvára sosem az én terveim szerint mennek a dolgok. Szóval amit el akarok mondani, hogy nem vagyok ura az életemnek, sodródnom kell. És ez eléggé basszameg-kategória néha.
Boldog Karácsonyt. Asszem bedobok egy rumot és ezt ajánlom Nektek is.
