Ez annyira tipikusan bugris dolog hogy bár a pipa nem ment fel bennem, de rohadtul nem értem, ezért írom le. Szóval, barátainknál vagyunk vendégségben. Hogy milyen barátok? Mondjuk azt, hogy egy éve költöztek új lakásba, de eddig nem tartották fontosnak, hogy meghívjanak. Az "új" otthonukhoz jár garázs, akkora a nappali, mint nekünk az egész lakás és van külön helyiség a száradó ruháknak. Ebből le lehet vonni következtetéseket.
Mutogattunk képeket is: ki-ki a thaiföldi, indiai, tunéziai és mexikói, ki pedig erdélyi körútjáról mesélt (ezt is beoszthatjátok, hogy melyikünk hol volt). Miközben dumálunk, megemlítem, hogy szerdán ki kell mennem egy napra céges ügyben külföldre. Erre egyből a baráti pár hölgytagja: "hogy neked milyen jó, hogy így mehetsz külföldre!". Az még egy dolog hogy előtte kb. 3 perccel mesélte, hogy nemrégiben külföldön volt kirándulni a tanítványaival, de akkor elmondanám, nálam hogyan is megyen ez a külföldi út: 3:30-kor kelés, irány a reptér, csekkolás-várakozás, 2,5 óra repülőút, vonat majd busz. Egész nap tárgyalás, prezentáció. Este nyolckor indul a gép vissza, oda buszozás, vonatozás, majd fél tizenegy felé már itthon is vagyok, ha épp megint nem késik a kibaszott gép két és fél órát. Aztán mánis le tudok feküdni éjfélkor, mert másnap reggel 7-től bent kell lennem este 6-ig. Hát ezt a nagyon ultrajó külföldi utat irigyelték el tőlem, aminek a csúcspontja, amikor a szürke esőt bámulhatom a piszkos vonatkocsi-ablakon át.
Na elég az önsajnáltatásból, nyomjuk tovább ezerrel.
